Asszem a testem behúzta a vészféket.
Persze ezt a szokásos jókislányos, jómegfelelős módon tette.. aznap (vasárnap), amikor a 8-évest letettem élete első ott-alvós táborában, megfutottam a többi szülővel való jópofizást, és visszaértem a tábortól 800m-re levő szállodába (csak a biztonság kedvéért inkább itt vagyok a közelben), hajnalban arra ébredtem, hogy ráz a hideg.
Olyan lázam volt, hogy égett a bőröm, minden porcikám sajgott és hasogatott a fejem. Nagyjából 10 órányi delíriumos rémálom után, amikor mindenem fájt, még feküdni se tudtam kínlódás nélkül, vacogtam de folyt rólam a hideg izzadtság, még gyógyszerért vagy egy pulcsiért sem bírtam felkelni, és szakaszosan vagy aludtam vagy amikor nem akkor sem voltam magamnál teljesen .. szóval egy örökkévalósággal később másnap (hétfő) délután végre kicsit tisztult a köd. Bevettem a nálam levő gyógyszer nagy részét (tartalékolva valamennyit a következő éjszakára) és elkönyveltem, hogy akkor engem is utolért végül a COVID, hiszen egy héttel korábban a baráti családokkal való nyaraláson az egyik barátunkról ott derült ki, hogy COVID-os, így nem kizárt, hogy sikerült elkapnom.
Meglepő módon eddig se én se a gyerek nem voltunk, pedig ő jár közösségbe és én ugyan otthonról dolgozom, de nem különösebben ügyeltem arra, hogy elszigeteljem magam a járvány alatt - hiszen a kiskorú amúgyis járt iskolába, az volt a legnagyobb kitettség. Szóval minden jel szerint COVID. Ez persze egyedül egy szállodában elég nagy gáz.. másrészt viszont szenvedhettem egyedül magamban nyugalomban. Még ha akartam volna sem tudtam volna lemenni az étterembe enni, de nem is akartam terjeszteni a bacikat, így elcsipegettem a tartalék kajákat a táskámból.. egy Dörmit, pár sós perecet, és egy barackot is találtam. Ennyi volt a napi kalóriám aznapra, de több nem is ment volna le.
A következő éjszaka még mindig volt lázam, de már (talán a gyógyszereknek is köszönhetően) nem volt annyira borzalmas, mint az előző. Keddre legalább az izomfájdalom nagy része elmúlt és a fejem is kevésbé hasogatott már. Amint összeszedtem magam dél körül elmentem a helyi gyógyszertárba, vettem torokfertőtlenítőt, orrcseppet, fájdalomcsillapítót és egy COVID gyorstesztet, és PCR-re is bejelentkeztem csütörtök kora reggelre. A gyereket péntek délután kell elhozni a táborból, és se őt se a többi gyereket és szülőt nem akarnám veszélyeztetni, így előtte kéne tudni biztosra, mi a helyzet.
Minden várakozással ellentétben a COVID gyorsteszt negatív lett, és kedd délutánra már meglepően jól éreztem magam, úgyhogy le is mentem a strandra olvasni. A láz és az izom- és fejfájás elmúlt, viszont folyik az orrom és elkezdtem köhögni. És borzasztó fáradékony vagyok.. a tervezett biciklizés, futás, jóga egyelőre szóba sem jöhet, de a PCR teszt eredményéig a masszázsról is le kell mondanom.
Szóval egyelőre úgy tűnik, nem COVID. Ha pedig nem COVID, akkor a testem húzta be a kéziféket. Jellemző módon megyek és csinálok mindent amíg kell, és az első szabad pillanatban összeomlok. Ezt így szoktam. Amolyan jókislányos módon. Legyen minden kész, utána lehet betegnek lenni.
De mostanában tényleg elég sok volt minden, nem csodálkozom, hogy a testem kikövetelte magának a pihenést. Ma szerda délelőtt van, az éjszaka szerencsére eseménytelenül alvással telt, reggel néztem pár részt az aktuális sorozatomból és mindjárt levonulok a partra a könyvemmel és az üveg vizemmel.
Pihi, pihi, pihi. Amint csinálok valamit - például lendületesen jövök fel a lépcsőn a reggelizésből - a testem azonnal jelez, nehogy elbízzam magam. És igaza van, tegnap már egy mai bicikli túrán gondolkoztam, de talán ráér az még majd később, ma inkább marad még a teljes passzivitás.
